Augusztus végén egy kellemes hetet tölthettünk el Ecaussinnesben, Létavértes belga testvérvárosában, ahová nyelvi táborba utaztunk, s rajtunk kívül Székelyhídról, Németországból, s Olaszországból érkeztek vendégek. 19-én reggel, nagy izgalommal gyülekeztünk indulásra készen, hiszen voltak köztünk olyanok, akik életükben most repültek először. Már Ferihegyen megismerkedtünk a székelyhídi küldöttséggel is, akikkel hamar összebarátkoztunk. Két óra repülés után megérkeztünk Brüsszelbe, ahol szívélyes fogadtatással vártak bennünket, majd mindenkit bemutattak az ,,ottani családjának”, akiknél az elkövetkező egy hetet töltöttük.

Délelőttönként egy kicsit közelebbről megismerkedtünk a francia nyelvvel. Kezdetben nehézkes volt megszokni a furcsa kiejtéseket, de a játékos feladatok segítségével, és persze nagyszerű tanárunknak köszönhetően hangulatosan teltek el az órák.A délutánokat pedig városnézésekkel töltöttük.

Székelyhídiakkal a Paradiso előtt

Első nap Ecaussinnesben vezetett körbe minket Pista bácsi, és sok érdekes történetet mesélt nekünk a helyi legendákról. Köztük volt a szerelmesek útjának története, a hosszú élet titkát őrző majmok, vagy a város szélén elhelyezett kereszt legendája. Másnap egy egész napot tölthettünk el a Paradiso elnevezésű állatkertben, azonban még ez is kevés volt ahhoz, hogy mindent meg tudjunk tekinteni. A madárshowra, Afrika és Ázsia állatvilágának megtekintésére, függőhídon való sétára és egy kis pihenésre jutott időnk, majd miután az ,,elveszett” két lányunkat is megtaláltuk, közösen térhettünk vissza családjainkhoz.

A szerdai napot az Északi-tenger partjánál tölthettük el. Szerencsénkre a jellegzetes, esős belga időjárás elkerült minket, így egy kicsit szeles ám napsütéses napon gyönyörködhetünk a természet szépségében. A bátrabbak a tengerben is megmártóztak, majd biciklizéssel és röplabdázással folytattuk a napot. A csapatsportban az olasz lányok mutatkoztak a legjobbaknak (nem hiába van nekik is tengerpartjuk), de a döntőben ők is alul maradtak a helyiekkel szemben. Nekünk ezt még gyakorolnunk kell, ha jobb helyezést szeretnénk elérni.

Fotók: Magánarchívum

Brüsszel központjában

Csütörtökön ismét volt francia óránk, ahol az activity játékot hívtuk segítségül, hogy a szavak jobban megragadjanak bennünk. Délután pedig a fővárosba látogattunk el, ahol betértünk a királyi palotába, sétáltunk a főtéren és megnéztük Manneken Pis elnevezésű szobrot is, amely most egy gitáros kisfiúnak volt felöltöztetve. A kirakatokban pedig finomabbnál finomabb csokikkal és sörökkel találkozhattunk.

Az utolsó közösen töltött napunkat hajókázással és egy esti közös partival töltöttük, ahol a helyiek meglepetésére elénekeltünk egy dalt, amely az ottaniak kedvence volt. Hát mit mondjak, elég nagy sikert arattunk vele. Szombaton mindenki a családjával kirándult, ki vidámparkba, ki pedig akár Franciaországba is eljutott így.

Vasárnap pedig a készülődéssel telt. Több órás pakolászás után mindenkinek sikerült a bőröndjébe elrejtenie a vásárolt ajándékokat, és még a megengedett súlyt sem haladtuk meg. Könnyes búcsúval elköszöntünk családjainktól, majd egy kis késés után hazaérkeztünk Budapestre, ahol már vártak minket.

Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, tényleg egy kellemes hetet tölthettünk el külföldön, új barátokat szereztünk és csodálatos helyekre juthattunk el. Köszönjük a lehetőséget a városnak, és bízunk abban, hogy még találkozhatunk a kinti barátainkkal!

A kiutazók nevében:             Nagy Dóra