Az indulás nagy izgalma után, az első napon hosszú utat megtéve Passauba érkeztünk meg. A „három folyó" városában sétahajóztunk a Dunán, az Inn folyón, ahonnan csodálatos templomaiban, ősi épületeiben gyönyörködhettünk.

Másnap rövid frankfurti városnézésünk alkalmával rácsodálkoztunk a középkori városrész és a modern felhőkarcolók keveredésére, majd a hatalmas kölni dómban csendesedhettünk el. A bátrabbak és kitartóbbak megmászva a torony több száz lépcsőjét lélegzetelállító kilátásban részesedtek.

Harmadnap érkeztünk meg utunk fő célállomására Hollandiába, Amszterdamba. Vasárnap lévén a buszon tartottuk meg istentiszteletünket, mely után a királyi család által egykoron használt Palais het Loo kastély termeit és gyönyörű parkját megtekintve, egy rövid Utrecht-i kitérő után Amszterdamba indultunk. Mindazok, akik már jártak a városban, tudják milyen „sokszínűség" jellemzi Amszterdamot és bizony szomorú szívvel láttuk és „éreztük" a „cafee shop-ok" édeskés illatát, és az un. „enyhe kábítószerek" hatását jó néhány használón.
Mindezek után mégiscsak lélekemelő volt Misztótfalusi Kis Miklósról megemlékezni egykori nyomdája helyén. A nap fő eseménye a magyar protestáns gályarabok kiszabadítójának de Ruyter admirális sírjának megkoszorúzása volt a Neuwe Kirkben. Rövid áhitat, megemlékezés után elhelyeztük a tisztelgés koszorúit. Megható érzés volt elénekelni a himnuszt a sír előtt, ugyanakkor ismét szomorúságot is éreztünk, hiszen ez (is) egy olyan templom immáron, amelyet csak nagyon ritkán használnak istentiszteleti helyként, egyébként kiállítások tekinthetők meg benne. Este a tengerparton fogyasztottuk el vacsoránkat, ami ismét óriási élmény volt nekünk, alföldi embereknek.

Amszterdam világvárosi forgatagával éles ellentétben ismerhettük meg a hétfő reggeli csendes Hágát, ahol a parlament épületét és a királynő hivatalos rezidenciáját néztük meg. A hollandok jó értelemben vett nyitottságára jellemző, hogy a palota kertje, parkja szabadon látogatható. A „miniváros" parkban, Madorudamban örömteli volt felismerni a már látott holland műemlékeket.

Elhagyva Hollandiát, Belgiumon keresztül érkeztünk meg Luxemburgba. Hihetetlen renddel, tisztasággal és szemmel látható nyugodtsággal találkozhattunk e kis ország fővárosában.

Immáron hazafelé tartva, Franciaországot érintve Strasbourgba érkeztünk másnap, ahol a történelmi belváros mellet az Európai Parlament épületét is megnéztük.

Utolsó előtti napunk fő látnivalója a bajor Alpokban található festői Neuschwanstein vára volt, mely mindenkit lenyűgözött, különösképpen hogy néhány percig hóesésben is volt részünk.
Ezen az estén már „itthon" Sopronban tértünk nyugovóra. Másnap a soproni gyülekezetben vettünk részt az áldozócsütörtöki istentiszteleten, majd pedig rövid séta után hazaindultunk.

 
Fotók: Nagylétai Református Egyházközség archívuma

Szinte hihetetlen csoda – isteni kegyelem, hogy minden jól sikerült, hogy hetvenen elmehettünk erre a hosszú, de élményekben gazdag útra! Számtalan módon megtapasztaltuk Istenünk kegyelmét és áldását, mely végigkísérte utunkat: kezdve attól, hogy kellemes kiránduló időt kaptunk, eső nélkül végig utunkon. Mindenhová mindig pontosan, időben, terv szerint megérkezhettünk.
A csoport minden tagja (beleérte néhány gyermek résztvevőt is) rendkívül fegyelmezetten, a megbeszélt időpontokat, programokat mindig betartva járult hozzá az út sikeréhez. Az út a lelki élményeken, látnivalókon túl még jobban összekovácsolta gyülekezetünk tagjait.

Köszönöm Pótor Áron újlétai lelkészkollégám segítségét a szervezésben, idegenvezetésben egyaránt.
Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

Hadházi Tamás, lelkipásztor (Létavértes – Nagyléta)